Fejlesztés

 Tanításkor eredményesen használható módszerek

Bátorítsuk a tanulókat arra, hogy tudatosítsák és értékeljék az általuk már használt tanulási módszereket.

Vannak olyan stratégiák, mint például a jegyzetelés, vagy a hatékony időbeosztás, amit azonban meg kell nekik tanítani.

A tanulási zavarokkal küszködő diákoknak szervezettségre van szükségük. Sokat segít nekik a napi teendők és az elvárt teendők, cselekvések listája. Figyelmeztessük őket többször is, ha változás történik az órarendben, a tanár személyében, vagy a feladatban. A tanulási zavarokkal küszködő diákok számára (különösen a FIMOTA diáknak) nehézséget okozhatnak az olyan szervezési feladatok, mint például a tanszerek rendben tartása, öltözködés, a tornafelszerelés szükség szerinti megléte, egy elveszett dolognak a megtalálása, és a házi feladathoz szükséges taneszközök hazavitele.

A pedagógusnak dolgoznia kell azon a diákkal, és a szülőkkel, hogy hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a szervezési feladatok megoldásához, mint például emlékeztető cédulák, órarend, különböző színű könyvborítók, stb.

A tanulási nehézséggel küszködő diákokat olykor meg kell arra is tanítani, hogy hogyan tegyenek fel kérdéseket. Minden diáknak, és különösen a tanulási nehézséggel küszködő diákoknak fontos, hogy merjenek kérdezni, és segítséget kérni.

Bontsuk fel a tanulási folyamatot apró, egymás után következő lépésekre. Mindig adjunk konkrét példát.

Ismételjünk, ismételjünk, ismételjünk – mind a régi, mind az új tananyagot, sokféleképpen, változatosan.

Olyan struktúrát és segítséget nyújtsunk a diáknak, amilyenre neki szüksége van, ne pedig olyat, amilyen az adott osztályfokban, osztályban vagy tantárgyban szokásos.

Ne várjuk el a diákoktól, hogy egyszerre figyeljenek is ránk, és a feladatukat is végezzék. A jegyzetelés például egyesek számára borzasztóan nehéz lehet.

Engedélyezzük szükség szerinti segédeszközök alkalmazását, mint pl. diktafon, helyesírás-ellenőrző programok, laptop, hang-aktivált szoftverek, számológépek használatát. Biztosítsuk a diák számára már az általános iskola alsó tagozatában a billentyűzet és a szövegszerkesztő használatának elsajátítását.

A játékidőt, vagy szünetet sohase használjuk az órai feladat befejezéséhez.

A következő listában összefoglaltam azokat a gyakorlati tudnivalókat, amelyek könnyebbé tehetik az oktatás során a fimota tanuló esetében a mérés és az értékelés objektivitását: mérés   

Vegyünk fel szemkontaktust a gyerekkel, mielőtt szólunk hozzá. Egyszerre minél kevesebb utasítást adjunk, és azokat írjuk fel a táblára, írásvetítőre vagy papírra.

Hagyjuk a gyereket, hogy megfigyeljen másokat, mielőtt az új feladattal megpróbálkozik.

Kerüljük el az időre mért feladatokat, dolgozatokat, versenyeztetést. Inkább saját rekordjait próbálja megdönteni otthon vagy egyéni foglalkozáson.

Lehetőleg szóban mérjük fel tudását, és képességeit az átlagosakhoz és a hozzá hasonló nehézségekkel küzdő tanulókhoz viszonyítsuk.

Tartsuk az elterelő zajoktól távol a gyereket, biztosítsunk nyugodt helyet munkájához.

Kerüljük a nyers memorizálást, inkább összefüggéseket tanítsunk.

Használjunk gyakran humort a kommunikációban.

Engedjük, hogy felfedezze saját problémamegoldó módszereit. Adhatunk nehezebb elvonatkoztatást kívánó feladatokat még akkor is, ha más típusú egyszerűbb, feladatokkal nem boldogult.

Az anyag keltse fel érdeklődését, esetleg saját szabadidős, otthoni tevékenységéhez kapcsolódjon.

Használjunk vizuális és kézzel megfogható, tapintható anyagokat, eszközöket.

Segítsük kompenzációs eszközökkel és technikákkal - helyesírási kéziszótár, írógép vagy szövegszerkesztő használata, számológép, esetleg szorobán, magnó a leckék megtanulásához,                                                 értékelés

Mindenekelőtt keressünk és használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor megdicsérhetjük, és erősíthetjük önbizalmát.

Adjunk pozitív megerősítést – értékeljük a jó megoldásokat. Ne a külalakot, hanem a tartalmat osztályozzuk.

Mindig kerüljük a gúnyos megjegyzéseket, az állandó vagy negatív kriticizmust, vagy a tanuló különleges szükségleteinek hangsúlyozását az osztálytársai előtt. Tudatosítsuk magunkban azt, hogy ezek a diákok sokkal jobban teljesítenek, ha bátorítjuk őket, és ha észrevesszük és kiemeljük, hangsúlyozzuk eredményeiket, sikereiket.

Az értékelés viszonyítson a diák korábbi teljesítményéhez, mert így egy valódi állapot-visszajelzést ad és fejlődési vonalat határoz meg.

Az állapot-visszajelzésben ne a gyermek pillanatnyi (adott esetben, félévkor vagy év végén) fáradt alulteljesítése jelenjen meg az egész éves munka jellemzésekor.

Egyéb teljesítményt befolyásoló tényezők

Mind a magatartás-zavaros, mind a tanulási zavaros gyermek teljesítményét nagymértékben befolyásolja pillanatnyi pszichés állapota, amelyre több tényező hathat erőteljesen: Időjárásfront-váltás vagy különleges időjárási tényezők. Az előző tanóra sikerélménye vagy kudarca. A tanárnak a szokásostól eltérő állapota, hangulata, titkolni kívánt nyugtalansága, stb. Az osztálytársaknak a szokásostól eltérő állapota, hangulata, titkolni kívánt nyugtalansága, stb. A számára fontos felnőtteknek a szokásostól eltérő állapota, hangulata, titkolni kívánt nyugtalansága,stb. A számára fontos személyeknek a személye felé irányuló (vélt vagy valós) elutasítása, elfogadása. Éhségérzet. Fáradtság. Izgalmi állapota a tanórák közötti szünetben. Erős szolidaritás egy iskolatárssal. A tanóra szokásrendjében történt drasztikus (akár csak egyszeri) változás. Óralátogató idegenek vendégeskedése. A szülő telefonhívása vagy rendkívüli megjelenése az iskolában. Otthoni, frusztrációt okozó érzelemingadozás.

A nagyobb értékelési időszakok idején vegyük figyelembe, akár az értékelés halasztásával is a gyermek teljesítménycsökkenéssel járó állapotát, csak így juthatunk reális eredményhez! Magatartás-zavaros és hiperaktív gyermek esetében is jól alkalmazhatók mind a hagyományos, mind a modernebb, alternatívabb mérési eszközök. Vegyük azonban figyelembe, hogy főleg a hagyományos eszközöknél, mint feladatlap, dolgozatírás, feleltetés megfelelő feltételeket kell biztosítanunk, ha reális eredményhez szeretnénk jutni.

Így ügyelnünk kell arra, hogy:

·         ne adjunk hosszú feladatokat, illetve ugyanolyan feladattípusból többet,

·         hanem rövid és változatos példasorokkal mérjünk,

·         az instrukciót nagyon tömören, pontosan fogalmazzuk meg, és győződjünk meg róla, hogy a gyerek érti azt,

·         figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a gyermek számára a többiek izgatottsága is feszültségkeltő

·         tegyük lehetővé, hogy egy nyugodtabb helyen dolgozhasson,

·         egyéni foglalkozás keretében gyakran jobb eredményt produkálnak a figyelemzavaros